Se utcanév, se házszám

Minden ember szereti a titkot és a kalandot, de kerüli is, mert a titok általában nyomaszt, a kaland pedig megriaszt. Pedig van titok, ami izgat, és kaland, ami felfrissít, s mindenki számára elérhető. De hogyan lehet részünk ilyen kalandban? Keressünk például egy olyan házat, amelyikhez sem utcanév, sem házszám nem tartozik!

A titokzatos épület

Cserhátsurányban, a falu utolsó portájától másfél kilométerre van egy ilyen ház. Nem valami ódon épület, makulátlanul piros a cserepe, hibátlanul friss a kőborítása, vakolata, érdesek a parkoló térkövei, még nem koptatták simára az autók kerekei. Újszerűségével kitűnik a környezetéből, mellette a domboldalon fiatalok a gyümölcsfák, a frissvizű, kristálytiszta tavon sem úszik hínár, vízililiom, de csak idő kérdése, hogy a természet birtokba vegye, ahogyan a völgy alján futó patakot, és a szemben lévő domboldalt. Hogy került ide, miért építették? Azért van itt, hogy titkokat hordozzon, és a lakóinak kalandot kínáljon!

Jópalócok Vendégház

A vendégház nem panzió és nem fogadó! A vendégház a vendégért van, nem a vendégfogadó hasznáért. A személyzet is csak diszkréten van jelen, amennyit éppen szükséges. A vendég önfeledten együtt lehet barátaival, ismerőseivel, miközben láthatatlan kezek kitakarítanak, ellenőrzik a wellnes-medence vizét, elseprik a tó jegéről a havat, feltöltik a konyhát, az italpultot minden jóval.

Hol a titok és a kaland?

A titok és a kaland maga Palócország, amelynek közepén található a Jópalócok vendégház. No, lehet, hogy nem egészen a közepén van, de majdnem! A Palócföld szépségében senki nem kételkedik, a titkait, kalandjait azonban kevésbé ismerjük.

Mikszáth, írja a vidék szépségéről: Oh, kedves virágai a palócföldnek! A tündérkert sem szebb tán, a kelet gyöngyei sem bájolóbbak, mint a ti boróka-bogyóitok.

Valóban, a Cserhátnak ez a vidéke érintetlenségében, a természet hamvasságában felülmúlhatatlan. Nógrád, Magyarország legerdősültebb megyéje, területének felét a fák uralják. Az erdők tele vaddal, gombával, bármerre indulunk, az erdő-mező virágaiba, gyümölcseibe botlunk. A vidék azonban a természet kincsei mellett páratlan kulturális örökséget is hordoz.